Sokáig gondolkoztam, hogy ezt a receptet leírjam-e, mert például emberem nem volt tőle elragadtatva a végeredmény színe miatt, nekem meg a recepten történt kényszervariálás miatt összejött íz volt túl erőteljes, mondhatni pofánb@szós. Ráadásul a kedvenc török húsosomnál borjúlábat, bocsánat, csülköt, ilyen formában nem készítenek, a szomszédos Nagycsarnokban meg alig találtam. És az is akkora volt, hogy nem nagyon hittem el, hogy borjú. 

A fő gondot pedig az okozta, hogy nem nagyon borozunk, sőt, sörös-pálinkás népség vagyunk (igen, ember is), így nem lelhető fel otthon bármikor bármilyen színű-ízű bor. Leginkább a legolcsóbb édes vörösből csücsül a hűtőben, kizárólag főzésre. A fehér az meg egyenesen ritka, mint az azonos színű holló. De ehhez az ételhez fehérbor kell, így amikor hétvégén felébredtem, hogy hoppá, szerezni kellene valahonnan, a még nyitva lévő pár boltban csak drága, minőségi és cseppet sem édeset találtam. Meg lehet szólni,hogy főzni csak jó minőségű alapanyagokból lehet jót és a borból meg a száraz és x ezer forint feletti árú az igazi. De az az igazság, hogy a száraz borokat, sőt, a félszáraz/félédes fajtákat sem tudom meginni, nem ízlik, tehát nem rakom bele az ételbe, amit meg szeretnék enni. Akárki akármit mond, kiérződik az íze és túl savas lesz tőle a kaja is. Szóval amit nem iszok meg azzal nem főzök. 

Fehérbor híján vörös került az ételbe, ami klasszul átadta a színét a marhának is, ami még az elősütéstől is sötétült, így a színe szinte fekete lett a 4 órás főzési idővégén. Embernek nagyon nem tetszett. Nekem meg a vörösbor markáns íze volt túl sok a többi, szintén elég ízes hozzávaló mellett.

De nem vagyok egy feladós típus, így egy héttel később kipróbáltam egy jó kis traminival is. Isteni lett, és cseppet sem fekete :)

Állítólag sáfrányos rizst adnak hozzá köretnek, de én kuszkuszt készítettem, mert ezt a gyerek is bármikor megeszi firnyákolás nélkül, na meg persze friss ropogós kenyeret.

Hozzávalók:

2 csontos borjúcsülök - kb 60 dkg

1 fej vöröshegyma

1 szál sárgarépa

2 szál szárzeller

1 dl paszírozott paradicsom

4 gerezd fokhagyma

só, bors

1-1 szál rozmaring és kakukkfű

2 babérlevél

fehérbor és húsleves (alaplé)

Először érdemes a zöldségeket feldolgozni: szárzellerről egy hámozóval szedjük le a külső szálas részeket, sárgarépát és hagymákat pucoljuk meg, majd mindent aprítsunk pici kockákra.

A húst sózzuk, borsozzuk és picit lisztezzük be. Egy nagyobb lábasban hevítsünk olajat és pirítsuk meg rajta a húsokat. Ha szép aranybarna kérget kaptak vegyük ki és egy icipici borral oldjuk le az odakapott husidarabkákat a lábasról. Ha kell, pótoljuk az olajat és dobjuk bele a lábasba először a vöröshagymát, pici kevergetés után, mehet hozzá a zeller és a sárgarépa is. Ha már jól összeestek, mehet hozzá a passzírozott paradicsom. Jól összekeverjük, elfőzzük a levét, picit pirítunk is rajta, majd mehet a fokhagyma is a sóval és borssal. Keverünk rajta egyet, hogy elkezdjen illatozni. Ekkor jöhet vissza a lábasba a hús, felöntjük annyi borral és húslevessel (kb. fele-fele arányban), hogy majdnem ellepje őket. Most már hozzátesszük a zöldfűszereket is és lefedjük. Kis lángon 3.5 - 4 órán át rotyogtatjuk. Egy óra után mindenképpen kóstoljuk meg a szaftot, és ha kell, sózzuk borsozzuk. Fedő alatt nem fog a lé elpárologni teljesen, így nem kell félni az akár 4 órás főzési időtől, nem fog odaégni és nem kell figyelgetni, hogy után kell-e pótolni a folyadékot alatta. Nyugodtan lehet lazulni közben.

Jóétvágyat!