Kicsit vissza a fánk vonalra.
Amikor elkezdtük felfedezni a Disney hercegnők világát, akkor találkoztam először ezzel a fánkkal..egy rajzfilmben. Az újságokban felsorakoztatott hercegnők egyikét még életemben nem láttam sosem, nevét sem tudtam, pedig én aztán a világ összes rajzfilmjét láttam már. Hosszas nyomozás után kiderült, hogy a zöld ruhás, kreol bőrű lányka, Tiana, és a mesét is sikerült megszerezni. Már csak a tudatalattimban maradt kérdés, hogy mi az a párna alakú, porcukorral vastagon megszórt érdesség, amit Tiana készít a legfinomabbat a városban és tehetős barátnőjének az apja nem győz felfalni.
Hatalmas segítség volt, hogy a történet New Orleansban, éppen mardi gras idején játszódott, így csak rá kellett keresni a karneváli édességekre - merthogy minden mesének van egy kis valóság alapja. ;) Azonnal meg is lett, de a nevénél és a gyönyörű képeknél tovább nem jutottam. Aztán erre rá pár hétre Dóra pont ezt a fánkot készítette az SK-n. Leesett az állam, hogy ez egy ennyire egyszerű, gyors és mindenféle faxni-mentes édesség. Összekever, keleszt, kisüt, kész. Mintha csak Gordon Ramsay villámreceptje lenne.
Azóta ez a kedvencünk, nekem azért, mert nem kell az egész napot a konyhában tölteni érte, Babikának meg azért, mert isteni finom és ha megálmodja, hogy ezt szeretne, 2 óra múlva már rakom is elé.
A recept felét vagy 2/3-át szoktam csak megsütni, mert nagyon sok lesz az egész adagból. De ahol sok felnőtt van, ott lehet, hogy kevés is lesz :)
Hozzávalók (teljes adag - kb. 60 db fánkocska):
2 dl tej
3 dl kefír
40 g élesztő
2 púpos evőkanál cukor
450 g liszt
fél teáskanál szódabikarbóna
csipet só
olaj a sütéshez
Melegítsük fel tejet. Nem kell forralni, ha elkezd gőzölni, akkor már jó. Vegyük le a tűzről és keverjük bele a kefírt és a cukrot. Morzsoljuk rá az élesztőt. Ha jól felhabosodott, akkor jöhet bele a liszt, a só és a szódabikarbóna. Itt megjegyzem, hogy amióta csak receptre lehet kapni normális, gyógyszertári szódabikarbónát, azóta sütőport használok helyette, és eddig mindenhol működött, pedig van egy kis különbség a kettő között.
Ha benne van minden a tálban, akkor összekavarjuk, de nem sima fényesre, hanem csak annyira, hogy összeálljon a tészta. Körülbelül úgy kell kinéznie állagra is, mint a nokedli tésztának. Letakarjuk, és egy órahosszat hagyjuk kelni.
A deszkánkat jó vastagon belisztezzük, kivakarásszuk rá a megkelt, nagyon ragacsos tésztát, azt is jó vastagon meghintjük liszttel, óvatos mozdulatokkal lapos labdát gyúrunk belőle. Ekkor már lehet nyújtani, de a lisztre mindig ügyeljünk, hogy legyen alatta és körülötte is elég. Egy centi vastagra nyújtjuk, és éles késsel, vagy pizzavágóval 3 cm széles csíkokra vágjuk úgy, hogy a levágott darabok között legyen minimum fél centi, de inkább több hely. Különben összekelnek és menthetetlenül összeragadnak. Semmiképpen se nyiszáló mozdulattal vágjuk, mert továbbra is ugyan olyan ragadós a tészta belseje, így ronda lesz.
Most már egy lábasban odatesszük az olajat hevíteni. Amikor elég melegnek gondoljuk, levágunk egy kb. 3 - 4 cm-es darabot az eslő csíkból, és beáldozzuk olajhőmérséklet ellenőrzésre. Ha jó, elkezdhetjük vagdosni és sütni a párnácskákat amíg szép aranybarna fánkszínűek nem lesznek. Oldalanként egy perc elég nekik ehhez.
Papírtörlőre szedjük és azon melegében megszórjuk porcukorral. Tálaláskor is megszórjuk, és kísérőnek is odakészítünk egy tálkáal + baracklekvárt.
Jó étvágyat kívánok!
