Az arab országokban a nők\lányok nem járnak kozmetikushoz gyantáztatni, viszont a szőrös testrészeket náluk még jobban elítélik, mint nálunk. Pontosabban arrafelé elvárás a mindig sima bőr, a kaktuszosságot is csak a szerencsésebb lányoknak nézik el, akiknek annyira szerelmes a férjük és annyira jó kapcsolat alakult ki köztük, hogy egy kis átmeneti szúrósságtól eltekint a párjuk :) Anyósom mondta, amikor a tükörsima lábával dicsekedett, miután észrevette az egy héttel gyantázás után borostásodni kezdő karomat, hogy "Allah nem szereti a szőrös nőket". Még jó, hogy én az IR-emmel nem muszlim országba születtem :D - inzulinrezisztencia. 

De ha nincs náluk kozmetika, akkor hogy lesz mindenük totálisan szőrmentes? Hát úgy, hogy miután az emberük\apjuk\fiútestvérük reggel elment dolgozni, elővesznek egy kis lábast, sót, cukrot, citromot, és főznek egy adag cukorgyantát. Na ezért gondoltam, hogy főzős blogba ez a kis plusz is belefér, mert ezt is főzni kell. :)

Ráadásul szerintem hasznos dolog, ha lapul a hűtőnk mélyén egy adag belőle, mert kisebb felületek rövid szőrszálainak eltűntetésére tökéletes. Bár a használatának technikájára rá kell érezni, de mint minden, ez is csak gyakorlás kérdése. Ugyanis ezt a szőr növekedési irányával ellentétesen kell felkenni és szőrnövekedés irányában tépni. Tehát ellentétesen, mint a normál gyantát.

És ez az oka, hogy például erősebb szálakkal rendelkező embereknél ez a legjobb technika, mert ha a szőrt a növekedési iránya felé távolítjuk el, akkor a következő etap nem fog benőni a bőrbe, nem fog szőrtüszőgyulladás kialakulni. 

Még egy dolog. Megnézegettem a magyar oldalakat, és nagyrészt mindenütt a spatulával felkenős + gyantázócsíkkal tépős cukorgyanta receptjével találkoztam. Ez NEM az a fajta gyanta. Ez egy szép selymes aranyszínű paszta, aminek használatához semmilyen segédeszközre nincs szükség, nem fog szétcsöpögni, elfolyni, nem egy spatulával kell felkenni négyzetcentiméterenként. Szóval semmi sz@rakodás, csak gyantázás. :)

Tehát az elkészítési mód:

Elárulok egy titkot. Rengeteg féle recept létezik netszerte, amiket egyik barátnőm, akinek szintén arab férje van, végig is próbált. A feladás határán volt már, amikor összedugtuk a fejünket, megcsináltuk együtt cooprodukcióban, és sikerült, tökéletes lett a végeredmény.

Először is ki kell mérni a hozzávalókat, mert a receptekben bögrére adnak meg mindent, de elég nehéz szemmértékkel kimérni pl a negyed börgényi vizet. Márpedig a pontos mennyiség nagyon fontos.

Szóval folyadékmérővel kimérünk 250 ml cukrot (mintha csak tejet mérnél ki), 62 ml vizet. Ezek mehetnek bele egy kisebb, lehetőleg valami tapadásmentes edénybe. Hozzányomjuk egy fél citrom levének kb. a felét - szóval olyan két nyomásnyit. Sok recept ugyanannyi citromot ír, mint vizet, de az rengeteg bele. Tényleg elég úgy két laza facsarásnyi. Aztán hozzádobunk egy csipet sót, jól összekeverjük és alágyújtunk közepes lángra. Folyamatosan kevergetjük, lassan, csak hogy mozgásban tartsuk az elegyet.

Ha szerencsések vagyunk, és márványból van a konyhapultunk, vagy van márvány vágódeszkánk, akkor enyhén vizezzük be és öntsük rá a főzetet. Ha nincs márványunk, akkor egy nagyobb hőálló jénai vagy kerámia tál/tepsi is szuper lesz. A lényeg a nagy felület, hogy a cukor szét tudjon terülni, így gyorsabban hűl, és a hőállóság, mert nagyon forró. De bármire is öntjük a cuccot, előtte mindenképpen vizezzük be egy kicsit, hogy ne tapadjon oda a felülethez.

Ezután egy kanállal kezdjük el a massza szélét belapátolni a közepe felé, óvatosan, mert 115-120 C° körüli a hőmérséklete, tehát ha fröccsen, éget. Amikor már  kihűlt annyira, hogy egy kupacban marad szedjük a kanállal ketté a kupacot. Vizezzük be a kezünket, itassuk le a felesleget, hogy csak annyira legyen nedves, mintha izzadt lenne a tenyerünk, és óvatosan, de nagyon gyorsan, mert még mindig nagyon meleg a massza, kezdjük el nyújtani-hajtani-nyújtani-hajtani, ugyan úgy, mint ahogy a selyemcukrot csinálják. Ettől a cucc kivilágosodik, és szép fényes lesz. Egészen addig csináljuk, amikor már jól összeáll, és csak mérsékelten ragad az ujjainkhoz. 

Ezzel kész is, lehet kezdeni a szőrtelenítést. :)

Mivel a cukor olvad a vízben, ezért érdemes a kezelni kívánt bőrfelületet teljesen szárazra törölni papírtörlővel (törölköző nem töröl totál szárazra), és a biztonság kedvéért kukoricakeményítővel behinteni - leissza a maradék vizet - majd lesöpörni. Nedves bőrre nem fog tapadni a paszta és nem lesz eredményes a szőrtelenítés.

A fel nem használt, vagy maradék gyantát gombóccá formázzuk, nejlonzacsira tesszük és betesszük a hűtőbe. Újrahasználatkor csak időben kivesszük, majd ha már nem kőkemény felmelegítjük a kezünkkel. Nekem a mikrós melegítés nem vált be, annyira megolvadt a paszta 10 másodperc alatt, hogy soha többet nem jött le a zacskóról.

Linkelek egy videót alul az egész folyamatról, a neten fellelhető legjobbat, de abban a lány nagyon vizezi a kezét, senki ne csinálja úgy, mert túl fog vizesedni a cukor, és nm fog összeállni. Náluk másmilyen a cukor, ezért nem működik a nagyon vizezés nálunk.

Kellemes időtöltést kívánok!