Beköszöntött a hideg, és bár most kellene elkezdeni építeni a jövő nyári strandformát, de nekem mindig ilyenkor jön meg az olthatatlan édesség iránti vágyakozás. Eddig a habos tortákra voltam rákattanva, hétvége óta azonban a fánkőrület ütötte fel a fejét. És ha már túl vagyok a francia/new orleansi beignet-n, Zé nagymamája fánkján és az én nagyimén is, gondoltam jöhet az igazi nagyágyú, a tunéziai yoyo.

Már le sem kell írnom, hogy természetesen Tunéziában otthon senki sem süt fánkot, mert az év nagy részében nem nagyon megy 30 fok alá a hőmérséklet és amúgy is olcsón meg lehet venni a piacon vagy a szomszédtól.

Ebben a fánkban az a különleges, hogy picit sűrűbb a tésztája, mint az általunk ismerteknek, és rózsa vagy narancsvirág vízzel ízesítik. Az extra édességet meg úgy kapja meg, hogy amint kisült, úgy forrón belemártják cukorszirupba. A sűrű tészta pedig jól beszívja azt, úgyhogy az embernek mindene ragad, mire nagy nehezen legyűr kettőt. Férjem imádja, nekem viszont túl nehéz és csömör, főleg, hogy nem szeretem ezeket a virág-ízesítéseket.

Pont ezért én szoktam trükközni vele. Nem a lent leírt eredeti tésztát csinálom meg, hanem vagy egy sima itthoni fánktésztát dagasztok hozzá, vagy a beignet tésztáját lisztezem túl, hogy szaggatható legyen. Ami pedig elengedhetetlen, az a megfelelő forma, merthogy ha nem kerek és lyukas a yoyo, akkor az már nem yoyó, hanem csak egy sima cukorszirupba mártott fánk :D  Legalábbis férjem szerint.

Yoyo tésztája:

2 tojás

550 g liszt

2 teáskanál sütőpor

100 g cukor

125 ml narancslé

1 narancs reszelt héja

4 evőkanál olaj

A tojásokat üssük bele egy tálba és verjük fel a cukorral, amíg világos nem lesz. Ekkor jöhet a narancslé, ezzel is verjük picit, majd az olajjal is.

Egy nagy keverőtálba szitáljuk bele a lisztet, adjk hozzá a sütőport és reszeljük bele a narancs héját meg egy csipet sót. Jól keverjük össze.

A tojásos kevercsbe forgassuk bele apránként a liszteset,a végén egy illatos, fényes sima felületű labdát kapunk. Takarjuk le fóliával, hogy ne száradjon  ki, hagyjuk pihenni fél órát.

Amíg pihen a tészta készítsük el a szirupot.

Hozzávalók:

250 ml víz

500 ml cukor

1 citrom leve

fél teáskanál rózsavíz

Egy kis lábasba öntsük bele a cukrot és a vizet. Közepes lángon hagyjuk a cukrot elolvadni. Amikor elkezd forrni facsarjuk bele egy citrom levét és a rózsavizet. Ugyan olyan közepes lángon főzzük sűrű sziruppá. Ez kb 20 perc, fél óra.

Vegyük elő a tésztát, lisztezett deszkán nyújtsuk kisujjnyi vastagságúra (kb 1-1,5cm:) Kis pogácsaszaggatóval, ami olyan 4 - 5 cm átmérőjű, szaggassuk ki, szaggassunk minden korong közepébe lyukat (én a linzerkarika kiszúróval szoktam, azzal megoldódik minden egyben, de ha nincs, pl egy kis kupak  is megteszi). 

Egy lábasban forrósítsunk fel annyi olajat, hogy ha beletesszük a fánkokat, nem érnek hozzá az edény aljához, ha megdagadnak sem. Süssük a fánkok mindkét oldalát aranybarnára - 1-2 perc elég oldalanként.

Szedjük papírtörlőre és amíg a következő adag sül jól mártsuk bele őket még forrón a még forró szirupba.

Ha szeretnénk dekorálni, a szirup után belenyomhatjuk az egyik oldalukat kókuszreszelékbe, vagy kis színes díszítőcukorkákba.

Sajnos levegőn megszikkadnak másnapra, ezért ami nem fogy el azonnal, azt jól záródó edényben kell tartani, mint a kekszeket, és mielőtt legközelebb eszünk belőle, újra bele kell mártani forró szirupba. Macerás, de megéri.

Jó étvágyat!